Utunk utolsó pár napja vegyes semmittevéssel, nézelődéssel telt, bohó programokat csináltunk, mint óriáskerekezés, hajókirándulás, napon heverés a biztos, masszív leégésig, koncerten bambulás a parkban, hétvégi nyüzsi tömegben mászkálás és hasonlók.

Hétvégén hirtelen rengeteg ember került elő a városban, az 1881-ben készített széles és több kilométer hosszú tengerparti boulevard megtelt emberekkel, a köztéri zongorákon mindig játszott valaki. Ja, igen, a zongorákról még nem írtam. Batumiban a tereken, parkokban vidám mintásra festett pinanínókat raktak ki, számoltunk vagy nyolcat. Az emberek, főleg a fiatalok leülnek eléjük és játszanak, ki jobban, ki kevésbé. Volt, hogy sorbaálltak előttük. Mindegyik mellé vagy mögé le van rakva egy nagy drapp ponyva, ha esni kezd, mindig akad, aki odaszalad és letakarja, ennek többször tanúi voltunk a héten.

Advertisement

Advertisement

Merthogy Batumiban majdnem minden nap esik egy kicsit. Minden nap elborul a hegyek felől menetrendszerűen, aztán hogy lesz-e belőle eső vagy csak szürke felhőpaplan takarja a napot, esetleg haragos fekete lepel, az nem lehet előre tudni. Ha esett is, csak futó nyári zápor volt, és az is frissebb levegőt és meleg párát hagyott maga után.

Advertisement

Arról még nem írtam, hogy az árak mennyire szórnak, van ami nagyon olcsó, és van ami majdnem itthoni áron van. A grúz pénz a lari, mikor elindultunk, még 113 Ft, mire hazajöttünk 120 Ft volt (és ez nem a lari hibája) mindenesetre én 113-al szoroztam fejben útközben. A 50 larison feltehetően a mindenütt emlegetett Tamara királynő látható, ő Építő Dávid király mellett a legtöbbet emlegetett grúz történelmi személyiség.

Advertisement

A marsrutka jegy a kb. 15 km-es útra 1 lari volt, egy török kávé 1 laritól, 3,8-ig szór, egy hacsapuri 3 laritól 12-ig volt kapható, de ez utóbbi akkora adag, hogy egy ember nem bírja megenni. Arról, hogy mi a hacsapuri a sorozat záróposztjában fogok írni, ami csak az enni-innivalókról szól majd. A ruhák, cipők a piacon olcsóbban, a rendes butikokban itthoni áron voltak. Egy különleges alkalmi ruhát hoztam is leértékelten 100 lariért.

Advertisement

Utcai kvaszárust máshol is láttam már, de ennyi utcai kukoricaárust nem. A hófehér szemű csöves kukoricájukat lépten-nyomon árulják, csak úgy kézbe nyomva, de rúdra tűzve, sőt leszemezve tálkában is.

Advertisement

Két helyen, a török negyed közepén és a tengerparti sétányon is találtunk szabadtéri konditermet, eddig ez nem szokatlan. Az már inkább, hogy este 10-kor idős nénik húzódzkodnak a rudakon, akiket a sötét és főképp a tapintat miatt inkább nem fotóztam le...

Advertisement

Korábban már említettem a kivilágítási mániát, hogy valószínűleg Batumi önkormányzata ipari mennyiséget vásárolt fel karácsonyi LED-es füzérekből, de mindenesetre jártunkban-keltünkben még több extrém példát láttunk. Marsrutkával elsuhanva a fényfüzérrel körbevett járdaszigetet, ami egy útszűkületben az autósok segítségére válhat, nem tudtam lekapni, de a móló és különösen a kivilágított villanyoszlop (ami amúgy is világít, villanyoszlop, érted) már mellbevágott.

Advertisement

Azon már meg sem lepődtünk, hogy a város közepén a tengerparti sétányon pávákba, pelikánokba és trópusi papagájokba botlottunk egy madárparkban.

Advertisement

Advertisement

Végül hogy Hugh Laurie tudja-e, hogy egy batumi plázában lufikat reklámoz, valamint, hogy a piacon a játékárus tudja-e, hogy a Rubik kocka, amit árul, magyar, nem tudni...

(A sorozat 4. része itt olvasható.)

Advertisement