A tegnapi nap délelőttjén a fellegekben jártunk. Szó szerint, mert a kikötőből induló libegővel felmentünk a hegyek közé.

2586 méter hosszan megy felfelé, kulturált, 6 személyes, zárt kabinokkal. Egy osztrák, sífelvonók építésével foglalkozó céggel csináltatták, biztos, ami biztos. Egy csomó építményre igaz egyébként, hogy pályázattal, külföldről invitáltak fiatal, kreatív tervezőket a megalkotásukhoz. Egy órája derült ki, hogy a kutaiszi reptér rekordmagasságú különleges irányítótornyának a tervezője a szomszédunk. Nem itt Batumiban. Hanem Pesten. Soha nem beszélgettünk erről a sráccal büdöskelocsolás közben, hogy ilyeneket tervez, így kell megtudnom...
Szóval irány felfelé. A levegőből bizonyos szempontból sokkal több minden kiderül Batumiról, mint a sétányon és az óvárosban kószálva. Van egy gazdagabb, és egy szegényebb arca, mint minden városnak természetesen.


A kilátóban elidőztünk egy jó órát, míg megsült az a báránysaslik, amire életem párja azt mondta, hogy sok jót evett már, de ilyet még soha. Ebéd után szuszogva lőttünk magunkról egy képet, de valamiért a szelfibot végére csiptetett telefon túlexponált, így sikerült egy jó kis retró 60-as évekbeli képet csinálni.

Advertisement


Jellemző itt egyébként, hogy olyan templomokat, épületeket készítenek, mintha régi lenne, de nem az. Így láttunk több “középkori” új templomot, egy olyat is, aminek még csak az alapját ásták ki, de a táblán jelezték képpel, hogy hogy fog kinézni, és hogy “XIII. századi” lesz. Szeretik a hagyományost, na. Nincs azzal semmi baj. Részemről is úgy vagyok vele, hogy hiába nem a külcsín számít, engem hamarabb megszáll az áhítat egy szép, régi, sokat megélt templomban, mint valami csillivilli vagy Makovecz-féle vagy modern zagyva szentélynek szánt valamiben.
De az azért még minket is meglepett, hogy a hegyek között egy komplett “középkori” épülő várra leltünk, észak-itáliai reneszánsz kapubástyával, szvaneti-torony másolattal, templommal, zusammen, ahogy kell.

Advertisement


A városba visszatérve, helyi illatokat vágytunk szagolni, elvegyülni, nézelődni, kipróbálni. Kevés dolog jobb erre, mint a helyi piac. Így bevetettük magunkat a zöldség- és ruhafrontra. Lökdösődtünk, tolakodtunk, kérdezősködtünk, vásároltunk.


A jártunkban-keltünkben tapasztalt kettősséget csak megerősítették a libegőből látottak. Batumi hihetetlen tempóban fejlődik, rengeteg az új épület és valahol mindig épül valami, fúrnak, felújítanak, építenek.

Advertisement


Advertisement


A régi épületek mind az óvárosban és a török negyedben, mind a kertvárosban maximum kétszintesek, sokszor a felső szinten erkéllyel.


Advertisement


Ezek között álldogálnak az óvároson kívül a rettentő ronda hruscsovkák, a Szovjetunió-szerte, így Kárpátalján is tömegével látott, 60-as évektől épült panelszörnyek, melyeket az azóta eltelt időben mindenki úgy variált át, kalapált ki, ahogy tudott. Így aztán úgy néznek ki, mintha szobánként más anyagból és másképp készültek volna, én mozaikháznak hívom őket.


És törnek az ég felé a felhőkarcolók, újak, sokszor furcsák. Érdekes megoldásokkal, mint amelyiknek például egy libegőkabin-ringlispíl van az oldalában, vagy a másik, amelyikből mintha hiányozna egy darab és belátni az emeletek közé.

Advertisement


Advertisement


Este a tengerparton pedig láttuk, hogy az egyik grúz mobilszolgáltató 25. születésnapját ünneplendő komplett szórakoztatócentrumot nyit, színpadot ácsoltak, eligazító táblákat festettek, szép új magyar szóval kreatívkodott ott egy csomó fiatal. Nem is rosszul!
KĂ©szĂ­tettek fotĂłzkodĂłs helyeket:


útjelző táblát (érdemes végigböngészni, mi minden lesz a strandon):

Advertisement


kukát állítottak a kéretlen tartalomnak:


de még nem voltak teljesen készen, így majd visszatérünk később.

Advertisement


A partról visszatérve a parkban arra lettünk figyelmesek, hogy tizenéves fiatalok tömege szinte futva közelít meg egy szépséges színháznak tűnő fával borított épületet. Plakátok voltak előtte egy grúz rapper fiúcsapat fellépéséről, így azt hittük, az kezdődik, oda mennek ilyen lélekszakadva. De mikor felcsendült bentről grúz népzene, megtorpantunk és szedtük a lábunkat mi is, hogy kiderítsük a hang okát. Az ajtónál kérdezni szerettünk volna, de a biztonsági őr széles karmozdulatokkal terelt, hogy befelé, befelé. Így történt, hogy strandruhában és vizes hajjal beestünk a Batumi Nyári Színház évadnyitó ünnepségére, ahol több grúz népi együttes lépett fel tánccal, a legutolsó csapatot felállva-hujjolva tapsolták meg. És fellépett még a közönség által szintén tombolva ünnepelt kb. százkilós, 70+os grúz bácsi, aki 70-es évekbeli esztráddalokat adott elő, olyan Ki mit tud-os színvonalúakat. A fiatalok énekelték vele a szöveget, és lelkesen videózták. Néztünk össze a zurammal, hogy bár otthon látnánk ilyet, hogy egy magyar néptáncműsorra tolonganak így nálunk.

A sorozat első része itt olvasható.