Akár egy könyvfolyam írásába is belekezdhetnék, annyi minden mondanivalóm lenne a kávéról, annyi élményem van a gyerekkoromban először kikuncsorgott kávéba mártott kockacukor óta. De fogjuk rövidre, mindenesetre a fenti kép erejéig összehordtuk egy halomba a kávéval kapcsolatos tárgyainkat, kivéve persze a különböző méretű kávéskészleteket, azok már nem fértek volna ide.

A legenda szerint az oromo törzsbeli, a mai Etiópiában, annak Kaffa tartományában élő Kaldi nevű kecskepásztor figyelt fel arra a 9. században (más források szerint Kr.e.300 körül), hogy a kávébogyók lelegelése után a kecskéi milyen fürgék lettek. Szegény Kaldi, ugrálhatott utánuk, így neki is szüksége lett kis doppingra. A másik verzió szerint Jemenben Omár sejket száműzték Mocha (Mokka) városából a sivatagba, és éhségében megpróbálta a kávébabot, de keserű volt, így megpörkölte, vízzel leforrázta, és ezzel tuningolta magát. Mikor a városba elért a hír, hogy valami csodás cuccot talált a sejk odakint, visszahívták, és helyiérdekű szent lett. Ami már nem legenda, az az, hogy a 15. században Jemenben már itták a qahwa-t, szufi dervisek használták misztikus rítusaikhoz. Onnan terjedt el a 16. században Arábiában, az Oszmán Birodalomban, Afrikában. Egy harmadik történet szerint egy Rhazes (852-932) nevű arab orvos a kávét, a “quawa” nevű élénkítő növényt orvosságként használta és ő említette Al-Haiwi (A kontinens) című munkájában. 1000 körül Avicenna a középkori muszlim gondolkodás egyik legnagyobb alakja is gyógyszerként használta a kávét.

Az első arab területen kívüli ültetvényt 1670-ben Indiában, Mysore-ban telepítették. Európába velencei kalmárok hozták el, a Török Birodalom kikötőiből. Velencében a Caffè Florian a legrégebbi, jelenleg is még működő kávéház, 1720-ban nyílt. Elterjedését nagyban segítette, hogy VIII. Kelemen pápa keresztény italnak minősítette 1600-ban. Az első európai kávéház 1624-ben Velencében nyílt meg La Bottega del Caffé néven, majd Rómában is nyitottak 1645-ben. Az oxfordi Queen’s Lane Coffee House 1654-ben nyílt meg, és a mai napig működik. A Holland Kelet-Indiai Társaság pedig elvitte Jáva, Szumátra és Celebesz szigetére. És aztán már terjedt mindenfelé, a XVIII. században Brazíliába, Kolumbiába és a többi latin-amerikai országba is megérkezett. Az amerikai függetlenségi háború is kedvezett a fekete leves népszerűségének, mivel a bostoni teadélután után a teabeszerzési források elapadtak, és a kávé lett a helyettesítő ital. A Habsburg tartományokban, Magyarországon és Lengyelországban a törökök sikertelen bécsi ostromához kötik a megjelenését 1683-ban, mivel a hátrahagyott oszmán készletekből zsákmányoltak a győztesek.

A kávétermesztés körülményei ihlették a 18. században Barcsay Ábrahám A kávéra” című költeményét:

„Rab szerecsen véres veríték-gyümölcse,

Melyet, hogy ládájit arannyal megtöltse,

Fösvény Anglus elküld messze nemzeteknek,

Nádméz! mennyi kincsét olvasztod ezeknek.

Hát te, rég csak Mokka táján termett kis bab,

Mennyit szenved érted nyúgoton is a rab,

A bölcs iszonyodik, látván, egy csészéböl

Mint hörpöl ö is részt Anglusok bünéböl.”

Bach 1732-1735 között komponált Kávékantátája is méltó hírverés az italnak, két részlet a szövegből forrás: (legjobbkave.hu)

Advertisement

„…Óh, mennyire ízlik a kávé, az édes,

Kedvesebb ezer csóknál,

Kedvesebb, mint a muskotálybor.

Kávé, kávé kell nekem,

És ha valaki fel akar üdíteni,

Óh, akkor töltsön nekem kávét!…”

„…A macska nem ereszti el az egeret,

A hajadonok kávénénikék maradnak.

Az anya kedveli a kávézást,

A nagyanya is iszogatott,

Ki csepülhetné hát ezért a leányokat!…”

Bár a kávé (Coffea) nemzetség sok fajt számlál, csak két fajának terméséből készítenek kávét: az arab kávéból (Coffea arabica) és a robuszta kávéból (Coffea canephora). A két faj környezeti igényei erősen eltérőek. Az arab kávé adja a jobb kávéalapanyagot, de kényesebb a robuszta kávénál, termesztése sok körültekintést és gondosságot igényel. A kávécserjék fejlődéséhez a tökéletes feltételeket csak 900 méter feletti trópusi területeken lehet biztosítani, hiszen nélkülözhetetlen számukra a termékeny talaj, a nagy és egyenletes csapadékmennyiség és a 15-24 °C közötti hőmérséklet. Az arab kávé adja a kereskedelemben kapható kávé 75%-át. A robuszta kávé igénytelenebb, ellenállóbb, tűri a hőséget és a nagy páratartalmat, termőterülete a 900 méter alatti trópusi síkságokon van. Elsősorban Nyugat-Afrikában és Indonéziában termesztik, a többi kávétermelő ország az arab kávét favorizálja.

Advertisement

A kávéfőzés módjai

A kávét különböző módokon lehet elkészíteni. Eltérések lehetnek a kávé–víz arányban éppúgy, mint a különböző ízesítőszerek használatában. Nekünk majdnem mindegyik módszerhez van főzőnk, az eszpresszógépen kívül.

A török kávé

A legrégibb és leghíresebb kávékészítési módszernél a pörkölt kávét többször átdarálják, míg megfelelő finomságú nem lesz. Egy hosszú nyelű optimális esetben sárgaréz edényben (dzsezva) cukorral együtt főzik, minden csésze vízhez egy teáskanál őrölt kávét adnak, s kanállal kavargatva felfőzik. Mielőtt a kávé kiforrna, leveszik a tűzről, majd még egyszer felforralják, és csészékbe öntik. A tetejére 1-1 csepp hideg vizet tesznek, így a zacc gyorsabban leülepszik. Egy arab ismerősöm mesélte, hogy a nagyapja temetésére igen ünnepi kávét készültek főzni és az ő dolga volt kölyökként órák hosszat ülni a kávé mellett, kavarni, levenni a tűzről, majd újra feltenni. Azt mondta, hogy az ilyen hosszú ideig főzött kávé testes, kissé zsíros fényben úszik a teteje és magától annyira megédesedik, hogy nem is kell bele cukor. Rég készülök egy igazi, forró homokban főzött török kávé elkészítésére, főleg, hogy török kávé és nyeles edény, sőt még elég homok is van hozzá itthon, csak az idő hiányzik.

Advertisement

A „kotyogós” (miszerintünk)

Hazánkban a mai napig az egyik legelterjedtebb kávéfőző az ún. „kotyogó”, amelyben a víz alulra kerül, s fölé egy szűrőbe töltik a kávét. A forró víz szinte átpréselődik a kávérétegen, s kioldja az őrölt kávéból a hatóanyagokat és az aromákat, majd a felső részből a kész kávét ki lehet önteni. A nevét onnan kapta, hogy a csőben, amin keresztül kifolyik a kávé, egy súly található, ami a kávé főzése közben kotyogó hangot ad (nem mindegyik kávéfőző kotyogó, ami úgy néz ki): a főzés közben a gőz megnövekedett nyomása felemeli a súlyt, a kávé kifolyik a felső tároló edénybe, majd a nyomás csökkenésével a súly visszaesik a helyére. Ezzel a módszerrel a nagyobb nyomású vízgőznek köszönhetően aromában és koffeintartalomban is erősebb kávé érhető el. Eredetileg a kotyogós is olasz találmány, Alfonso Bialetti 1888-ban született olasz mérnök 1933-ban fejezte be a Moka Express tervezését. A cégtörténet szerint a kis kávéfőzőhöz az ötletet a korabeli háziasszonyok által használt “mosógépek” adták. A szennyes ruhát olyan hengerekben főzték ki, melyeken belül egy központi cső futott. Az alulról melegített forró, szappanos víz a vezetékben felfutott, elárasztotta a ruhákat, majd átszivárogva azokon, körkörösen távozott. Az eredeti szimmetrikus, nyolc oldalú, letisztult, art deco megjelenésű készülék kategóriát és stílust teremtett, nálunk is kapható, mind az eredeti szögletes, mind a hengeres formájú. Velencében volt szerencsénk járni Bialetti készülékeket is forgalmazó boltban, csak tátottam a számat a sok szépség láttán és eleve azért mentünk be, mert rabul ejtett a nyitókép előterében és a lejjebb is látható narancsszínű, dizájnos kis darab a kirakatban.

A filteres, kapszulás és egyéb modern hívságok (amcsi módra)

A filteres és az elmúlt években megjelent kapszulás kávéfőzők szintén otthoni használatra valók, előbbinél a filterbe tett kávén engedik át a forró vizet, utóbbinál a kapszulán préseli át a készülék. Az eredmény: általában gyengébb kávé a kotyogónál. Kapszulásunk van itthon, de filteresre még nem vetemedtem. Eleve az erős kávé híve vagyok, a hígabb, gyengébb amerikai típusú kávét, amiből deciliterszám vedelnek a filmekben, nem szeretem. Bár főzőnk van hozzá, de teafőzésre használjuk.

Advertisement

Eszpresszókávé (a talján változat)

A magyar származású Francesco Illy (Illy Ferenc) fejlesztette ki a kávé vákuumos csomagolását, valamint a presszókávé-automata elődjét. Eszpresszókávéról (röviden: presszókávé, de olasz eredete után elnevezése “espresso”) akkor beszélünk, ha a 88-92 °C-os vizet 9 atmoszféra nyomással préseli át az erre alkalmas gép a mintegy 7 g őrölt kávéból készült, tömörített “pogácsán”, 20-30 másodperc alatt. Az eredmény 25-35 ml főzet. A rövidebb espresso-t ristretto-nak, a hosszabbat lungo-nak hívják. Ezek szolgálnak alapul a cappuccino, a macchiato, a latte macchiato és számos más kávéital készítéséhez. A megfelelő minőségű kávéból a fenti paraméterek betartásával készített espresso tetején 2–4 mm vastagságú, hosszabb ideig megmaradó sűrű krém (crema) képződik. Évekkel ezelőtt Olaszországban történt legelső találkozásom a valódi ristrettoval, tej és cukor nélkül, ahogy kell, könnyű csuklómozdulattal egyetlen hajtásra leküldtem, és éreztem is, hogy behorpad a homlokom. Különleges eszpresszógépek gyűjteménye itt:

Advertisement

Például íme egy gyönyörű antik Herendi eszpresszógép:

Dugattyús kávéfőző (a francia módi)

Nagyon finom, aromás kávé készíthető ezzel az egyszerű és esztétikus eszközzel. Az előmelegített üvegedénybe adagonként egy evőkanál őrölt kávét teszünk, melyre forró (kb. 95 C-os) vizet öntünk (kb. 100-120 ml/adag), megkeverjük és kb. 3-3.5 percig állni hagyjuk. A dugattyú óvatos lenyomásával a szűrő az üvegedény aljára nyomja a zaccot és máris kitölthető a forró fekete. Ne szabad hagyni a kávét zaccon állni, mert keserű lesz! Barista világbajnokságokon kedvelt készítési módszer, saját recepteket használnak hozzá. A saját francia főzőnket ritkán veszem elő, akkor is inkább szárított gyümölcsteához, de mivel kaptunk grúz kávét, ami leginkább a törökhöz hasonlatos, mikroszemcsés, míg rá nem szánom magam a homokban főzésre, a B tervet választom hozzá, a francia főzőt.

Advertisement

Instant kávé (súlyos kompromisszum)

Instant kávénak az azonnal oldódó kávét nevezzük, ez manapság elterjedt módja a kávékészítésnek. Sokan kételkednek benne, de valójában az instant kávé 100% kávéból készül, nincsenek benne hozzáadott anyagok. A lefőzött kávét először jéggé fagyasztják, majd speciális, hűtött gépekkel apróra darálják. A szemek egyenesen egy olyan kamrába kerülnek, amelyben a légnyomás a légköri értéknek mindössze néhány ezred része. A vákuumkamrába porlasztott szemcsékből a víz gyakorlatilag folyékonnyá válás nélkül elpárolog, így végeredményül ismét csak egy szilárd, por alakú kávékivonatot kapnak. Ezt a folyamatot fagyasztva szárításnak vagy más néven liofilizálásnak hívják, így a végeredményre gyakran használják a liofilizált kávé elnevezést is. A boltokban úgy különböztethetjük meg az ilyen változatot, hogy ez az instant kávé inkább apró kavicsokra emlékeztető formákban kerül üvegekbe, míg a hagyományos eljárással készült sokkal közelebb áll a porhoz, néha inkább pelyhes szerkezetű. A legjobb minőségűekből a kotyogóssal főzött kávéra megtévesztésig hasonlító italt készíthetünk. Ilyet csak akkor használok, bár van itthon, ha nincs lefőzve és nagyon sietek, vagy nem lelem a kapszulákat vagy pedig télen, ha tejeskávéra vágyom tejszínhabbal és kakaóporral, no, azt nescaféból szoktam készíteni. A nescafé ugye egy konkrét márka köznevesült változata az instant kávéra, illetve magyarosított formája egy barátom anyukájának szájából hangzott el: - Van itthon neszka. Csináljak Neked neszkát?

Hát körülbelül ennyi készítési módot ismerek jelenleg, de beszélhetnénk még az erősség szerinti elnevezésekről, a különböző ízesítési módokról, a cappuccino-ról, a tejeskávéról, a jegeskávéról, a kávékoktélokról. Írhatnék a kávéízesítő szirupokról, a cikóriáról és társairól, mint kávépótlókról, a koffeinmentes kávé illúziójáról, a mokkafagyiról, a kávés sütikről, a csokiba mártott kávészemekről, a kávés tusfürdőkről és szappanokról, ésatöbbi, ésatöbbi. Részletezhetnénk a napjaink gasztroforradalmának keretében zajló parázs vitákat a különböző kávéfajták különböző termőterületeiről származó babszemek rajongói között, nem beszélve a művészszámba menő baristák titkos főzési módszereit. Írhatnék a különleges hírnévre szert tett fajtákról, mint a Jamaica Blue Mountain, a Hawaii Kona vagy a Kopi Luwak, ez utóbbiból értékes ajándékként őrizgetünk egy lassan fogyó kis zacskóval, mellyel a tavalyi szenteste fényét emeltük.

Advertisement

Mesélhetnék még a különleges hírű kávézókról, a korábban említett velencei mellett az 1772-ben alapított padovai Pedrocchi-ról, melynek híres mentás kávéját Stendhal és Lord Byron után nekünk is volt szerencsénk megkóstolni.

Advertisement

A kávé mindennapjaink szerves része, reggeleink kezdete, hosszúra nyúlt éjszakáink társa, élvezet és haszon, mértéktől függően egészséges és káros, de mindenképp szenvedély.

Éljünk hát vele!