(fotĂł: Kvojka Gergely)

„Houston, itt a Nyugalom Bázis. A Sas leszállt.” – mondta Neil Armstrong 1969. július 20-án, mikor Edwin „Buzz” Aldrinnal együtt landolt a holdkompjuk a Hold felszínén.

A rádió hívójelek kiválasztása – amelyek a parancsnoki űrhajó és a holdkomp nevével megegyeznek – hagyományosan a legénység privilégiuma volt. A gyakorlások során az Armstrong-féle csapat a Jégkása és a Szénakazal neveket választotta, ám amikor a hivatalos jelölés megtörtént, lecserélték a kissé komolytalan neveket a történelmi küldetéshez illőkre. Így kapta a parancsnoki űrhajó a Columbia nevet, a holdkompot pedig az Eagle névre keresztelték az USA címermadara a fehérfejű rétisas után.

A holdraszállás 50. évfordulójának megünneplésére kedves barátaink csodálatos kispesti kertjébe zarándokoltunk, amely szintén a nyugalom bázisa, így tökéletesen alkalmas volt a landolás rekonstruálására. Meséltem már sokaknak, hogy 6 éves koromig űrhajós akartam lenni, ám ekkor szemüveges lettem és zokogtam, hogy derékba tört az űrkarrier, hisz ki látott már szemüveges űrhajóst?

Lelkesen készülődtünk hát a szombatra, Melinda űrasszisztensnek öltözött ezüst-fehérbe, Sanyi egy komplett NASA-szerelő lett, olajozó kannától kezdve a kombinált fogóig minden lógott a hidegháborús ellenség megtévesztése céljából direkt cirill betűs „holdraszálló legénység” feliratú egyenruháján. Az én ruházatom egy vegyvédelmi ruhából, egy mosóporos dobozból, egy kábelvezető csőből, édesanyám hótaposó (jelen esetben holdtaposó) csizmájából és egy kedves ügyfelem motorossisakjából állt. Férjem, Gáspár pedig elkészítette a ruhámra és az „oxigéntartályomra” a feliratokat, a NASA logóját, a zászlós felvarrót, valamint fotózott.

Advertisement

Mivel Armstrong fotózott többet, a legtöbb kép Buzz Aldrinról készült, így az ő képeit próbáltuk meg lemásolni. A holdkompról való leszállását, a napszélösszetétel-mérő fólia felállítását, a zászlótűzést, a műszerek cipelését. A műveletekhez az űrhajósoknak hozzátartozott a beöltözés is, amely önmagában egy óráig tartott, innentől kezdve viszont az űrhajósoknak tilos volt levenniük az űrruhájukat (az odaúton könnyű kezeslábasban utaztak a holdutazók), másfél napig viszont szkafanderben voltak kénytelenek dolgozni, sőt aludni is, bár ez nem nagyon sikerült nekik a beszámolók szerint). Hát beöltözni nekünk sem volt könnyű, meg a kánikulában a napon ugrálni ebben a cuccban, de mindent a jó fotókért.

Advertisement

„Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.” – mondta el híres mondatát Armstrong mikor lelépett a holdkompról. Buzz Aldrin kevésbé volt irodalmi: „Varázslatos sivárság.” Rendkívüli pillanat lehetett kilépni egy másik bolygó felszínére, elképzelhetetlen.

Advertisement

A Földhöz képest holdi egyhatod gravitációt én is szívesen kipróbálnám egyszer, de most maradjunk a zászló kitűzésénél. Aldrinék számára hamar kiderült, hogy a felső 5–10 cm-es regolitréteg alatt egy kemény kőzetréteg kezdődik, nagyon megnehezítve bárminek a földbe szúrását. A két űrhajós együttes erőfeszítése kellett a zászlórúd letűzéséhez, az előbb említett kemény felszín alatti kőzetréteg miatt. A zászlót 12 méterre a holdkomptól helyezték el, a napszélmérő fólia és a tévékamera mellé. Azonban túl közel állították fel a holdkomphoz, nem gondoltak arra, hogy a felszálláskor hajtómű gázsugara elsodorja azt.

Advertisement

A mintavétel és a műszerek felállítása, a fotózás és filmezés több mint 2,5 órán át tartott, ennyi időt töltött Armstrong és Aldrin a Hold felszínén járva. Ne feledkezzünk meg Michael Collinsról, a legénység harmadik tagjáról, aki ezalatt az űrhajóban várt és elvégezte a visszatéréshez szükséges feladatokat.

Advertisement

Visszatérésük után elég hamar megjelent az összeesküvés-elméletek egész sora, hogy miért is nem igaz, hogy az ember a Holdon járt. Önjelölt konteósok sora elemezte a NASA felvételeit, keresve a hibákat meg a történet valódiságának cáfolatát. Ezek egy jó részét összefoglalja ez a blogposzt, ha valakit érdekel a téma:

Advertisement

A műszaki részletek, az eseménytörténet pontos leírása pedig sok helyen, sok cikkben megjelent az elmúlt napokban, itt van például egy leírás a wikipediáról, én is innen szemeztem:

Advertisement

Viszont épp emiatt, hogy senkiben egy szemernyi kétség ne maradjon, hogyan történt az én holdraszállásom, megmutatom a werkfotókat, mert ez volt a legszórakoztatóbb az egészben :)

(fotó: Kerekes-Nagy Gáspár)

Advertisement

(fotó: Kerekes-Nagy Gáspár)
(fotó: Kerekes-Nagy Gáspár)

Advertisement

(fotó: Kerekes-Nagy Gáspár)
(fotó: Kerekes-Nagy Gáspár)

Advertisement

(fotó: Kerekes-Nagy Gáspár)
(fotó: Kerekes-nagy Gáspár)

Advertisement

(fotó: Kerekes-Nagy Gáspár)
(fotó: Kerekes-Nagy Gáspár)

Advertisement

Így lettem hát mégis - ha csak félórára is – űrhajós, megemlékezve az emberiség egyik legnagyobb tudományos eseményéről, amelyben az ember bebizonyította, hogy képes eljutni egy másik bolygóra és megvetni lábát rajta legalábbis egyelőre egy kis időre. Aztán ki tudja, hogyan tovább, mi vár még ránk a jövőben…

(fotĂł: Kvojka Gergely)

Advertisement